Aktualitások

Kis fekete-fehér négyzetek az óriásplakátok alján: egyre többet látjuk őket, de vajon hányan tudják, hogy mik is pontosan és mire jók?

A QR-kód egy kétdimenziós vonalkód (tulajdonképpen pontkód), amit a japán Denso-Wave cég fejlesztett ki 1994-ben. Nevét az angol Quick Response (=gyors válasz) rövidítéséből kapta, egyszerre utalva a gyors visszafejtési sebességre, és a felhasználó által igényelt gyors reakcióra. Rendkívül népszerű Japánban, ahol számos plakáton, hirdetésen szerepel és a legtöbb mobiltelefon is képes értelmezni. (forrás: Wikipédia)

A MasterCard Európában elsőként 2011. október 25-én indította el Magyarországon azt az okostelefonos szolgáltatását, amellyel a sárga csekkekre nyomtatott QR-kód segítségével mobillal egyenlíthető ki a számla, de már számos magazinban, névjegykártyán, vagy tájékoztató táblán is találkozhatunk már a pepita jelekkel.

A történet igazán ígéretesen indult: szép, személyre szabható és pluszköltség nélkül előállítható grafikus elemek hordoznak szinte korlátlan mennyiségű, egy kattintással elérhető adatot – elég ez?

A mobil internethozzáférés és az okostelefonok elterjedésével nőtt az igény arra, hogy ne csak otthon az asztali számítógépekről, hanem bárhol, azonnal hozzáférhessünk minél több, minél inkább az adott helyszínhez kötődő aktuális információhoz, a QR-kód pedig pontosan ezt teszi lehetővé. A QR kód a való világot és az internetet köti össze egy grafikusan megjelenített hiperhivatkozással.

A linkek így már nem csak a monitorunkon jelenhettek meg, hanem bárhol, bármilyen felületen, ami a lehető legrövidebbre csökkentette a felmerülő kérdések és a megtalálható válaszok közti távolságot.

A hirdetéseken kívül a kódok praktikusan használhatók tömegközlekedési jegyeken, koncertjegyeken vagy repülőjegyeken a regisztrációhoz. A turistalátványosságok mellett elhelyezett kódokról lehívható tájékoztatók megkönnyítik az utazók életét.

A jövő:

A QR koporsójára valószínűleg a Google ütheti be az utolsó szöget azzal, hogy bejelentették: a helyszínmegosztó közösségi alkalmazásukban, a Places-ben megszüntették a QR-kódok használatát, amelyek korábban összekapcsolták a helyeket a saját online oldalaikkal - az indoklás szerint jobb megoldást keresnek.

Eközben nem csak a Google, hanem egyre több cég az ún. NFC, azaz near field communication rendszerek fejlesztésére fókuszál inkább, amelyek néhány centiméter távolságra lévő eszközök között képesek adatátvitelre alkalmas vezeték nélküli kapcsolatot teremteni. A mobilokba telepített NFC chip fizikai kontaktus nélkül tud kommunikálni a leolvasóval, a pénztárgép pedig titkosított kapcsolatot hoz létre a mobil és a bank között, így fizethetünk az áruért.

Elképzelhető tehát, hogy a jövőben nagyobb eséllyel használunk majd grafikus kódok helyett chipeket a mindennapokban a tájékozódáshoz, vásárláshoz vagy utazáshoz, de az is elképzelhető , hogy az újabb technikák mellett a QR-kódok is megmaradnak, és a megfelelő területeken kiegészítik majd az okostelefonokkal elérhető lehetőségeket. Ehhez persze a fejlesztőknek érdemes lehet az HBO reklámjának példájából tanulni: nem olyan nehéz a járókelőket rávenni egy kód beszkennelésére, csak a megfelelő motivációra van szükség - az ajándék ital például jó kiindulópontnak tűnik.

Néhány érdekes QR kód felhasználás: